Immáron a harmadik Balatoni körömet fogyasztottam, mikor megbeszéltük Gergővel, hogy kéne kerülni egyet egy nap alatt. A többiekkel való kört 4 naposra terveztük – mert lányok és első-kerülők is voltak velünk. A harmadik napon, Balatonlellén úgy határoztunk, elszakadunk a csoporttól. Még aznap este együtt vacsoráztunk, iszogattunk, beszélgettünk, fürödtünk a ’tengerben’, majd lefekvésnél már elkülönültünk. Viharos éjszaka volt. Nem tudtuk, mire számíthatunk másnap, egy kicsit aggódtunk, de már döntöttünk, megyünk. Az izgalomtól csak rövidebb szakaszokat tudtam aludni, pedig jó lett volna a fáradtságot kiűzni magamból. Fél 6-ra terveztük az indulást, mert még elrendeztük, hogy a csomagjainknak legyen helye /gondoltuk, ne azokkal együtt kerüljünk, ha nem muszáj/. Reggeli intézkedések, felkészülés mindenre, legszükségesebb dolgok a zsebekbe, aztán irány a biciklisztráda. Nem azok a csúcsszuper gépeink voltak, amikkel lehet hasítani, Gergőnek egy elég jól összerakott monti, nekem még mindig a 2005-ös, első Balatonozásra használt gépezet, csak persze szervizelt állapotában.
A kolléga - még csomagokkal felrakodva:
Haladtunk szépen. A többiek emberibb reggeli időpontban keltek és indultak, nekik Akarattya volt a cél. Egyik útközi pihenésük alkalmából érdeklődtek távközlési segédeszközzel, hogy mi a pálya. A pálya már Balatonfűzfőt is elhagyta.
Balatonfüreden a Tagore-sétányon megálltunk tankolni. Ettünk sült kolbászt kenyérrel. Aztán egy-egy csoki, szőlőcukor és vissza a volánhoz.
Tekerés közben "húztuk" egymást, jó volt mindkettőnknek, hogy ott volt a másik, egyedül nehezebben mennek az ehhez hasonló távok megtétele. Másfél – kétóránként megálltunk leülni, kiterülni a fűbe vagy csak álldogálni egy kicsit, hogy változtassunk a testtartásunkon. Badacsonylábdihegyen ismerünk egy helyet, ahol palacsintát tankoltunk. Igaz, ment vele az idő, míg elkészítették és míg megettük, dehát muszájhelyzet alakult ki és legalább pihenhettünk közben. A fel-le szakaszokkal teli északi partnak a végén jártunk, Keszthely érintésével - félretéve férfiúi büszkeségemet - pihenőidőt kértem – lehet, nem csak nekem volt rá szükségem.
Onnan már Lelle nem volt egy nagy erőpróba, ezt már tapasztaltam korábban is. Végig sík terület, nincs, ami közbeszólna a menetelésbe.
11 óra 24 perces tekerési idővel sikerült teljesíteni a távot, a kempingben üdvözöltek minket, letettük a segédeszközeinket és kinéztünk a partra. Csak álltunk ott, és néztük a végtelennek tűnő szembe partot és belegondoltunk, hogy amíg a szem ellát, mi még azon a napon tekertünk arrafelé is. Aztán elmentünk enni. Koccintásképp rendeltünk ó-barack pálinkát, ami után örömmel csúszott le a nagy mennyiségű kalóriabomba.
Este 9-10 körül lehetett már, mire betértünk a sátrunkba, nem nagyon kellett altatgatni minket, hamar álomba szenderültünk. Másnap már csak egy csekély táv várt ránk, míg eltekertünk Akarattyáig, ez után, már akár egy keréken is elmentünk volna odáig :)
