Közel 40 megkérdezett, lehetséges Balaton-hódító nemleges válasza után döntöttem úgy kedden, hogy blogbejegyzéshez méltó tettet hajtok végre. Aztán jött egy üzenet Attilától, hogy másodmagával mégis csatlakozna és tenne egy kört a magyarok tengere körül. Így megkezdődtek a szervezési munkálatok, hogy péntek reggel elindulhassunk.
Csabi már ott várt a 4:05-ös megbeszélt találkozó előtt 2 perccel, Attila feltűnését pásztáztuk még a horizonton, nem sokára ő is begurult a biciklijével. 4:14-kor indult a vonat, sikeresen fel is szálltunk. A kerékakasztó sarokban csak két kerónak volt elegendő hely, így én az enyémet talpon álló helyzetben az egyik mellé láncoltam. A Nap első sugarai kezdték fénnyel betölteni a teret, a mi álmos szemünket is néha sikerült hunyorgásra bírnia. Közeledtünk a Nyugati-pályaudvar felé, de az előre meghatározott érkezési idő már eltelt, mikor még csak Kőbányán jártunk. Kelenföldre kellett átjutnunk ~50 perc alatt. A vonat végül 20 percet késett, így leszálltunk már Zuglónál, hogy utat rövidítsünk. GPS-es segédlettel elkezdtük sebes előrehaladásunkat a forgalmas fővárosban. Egy helyen kicsit megzavart minket, de sikerült újra irányba állni. Még 3 km-t jelzett, mikor már csak 7 percünk volt hátra az indulásig. Kicsit lemondóan jeleztem a srácoknak, hogy vélhetőleg lekéssük. Mondták, hogy próbáljuk azért meg, hátha! Kentük tehát neki. Elértük Kelenföldet a vonat indulásától számítva 5 perccel később, ekkor láttuk a táblán kiírva, hogy 20 percet késik. Juhéj!
Becsekkoltunk az állomásra. Mikor már eltelni látszott a 20 perc, bejelentették, hogy 25, majd, hogy 30, majd azt, hogy bizonytalan ideig késik. Csabi meginterjúvolta a hozzáértőket, hogy mik az esélyeink, közölték, hogy indulnak más vonatok is arrafelé. Kb. egy óra várakozás után láttunk indulni egy vonatot a Balaton déli partjára. Egynek jó volt, csak legközelebb a célunkhoz /Balatonakarattya/ Lepsényben áll meg, ami 10 km-rel több tekerést kívánt meg. De bevállaltuk, mert nem lehetett tudni, hogy a pótjegyes vonatunk mit szándékszik tenni, a következő arrafelé vonatra meg még kellett volna várni 3/4 órát.
Nemsokára el is értük a pótállomásunkat. Itt beizzítottam a telefonom tracker /műholdas nyomkövetés/ programját, biciklire pattantunk és megkezdtük utunkat a Balaton felé. Kicsit emelkedős tereppel álltunk szembe, mely segített hozzászokni a várható napi emelkedőkhöz. Balatonfőkajáron keresztül Akarattyánál rácsatlakoztunk a hőn áhított bringa körútra.
Pénteki célként a Badacsonyt tűztük ki, de az még odébb volt, így addig arra koncentráltunk, ami közvetlenül előttünk van. Csabi a Balaton látványát, Attila egy benzinkútét kívánta /gumipumpálási szempontból/. Előbb ezt, utóbb azt is sikerült jól szemügyre vennünk. Ekkor már jöttek az első kényelmetlenségekre irányuló szavak, hogy 'Jaj ez!' vagy 'Jaj az!'. De hát hiába, nem jajgatni, hanem tekerni jöttünk :)
Úgy terveztük, hogy Balatonfüredig nem állunk meg, ott majd több percet pihenhetünk. A Tagore-sétány után bekanyarodtunk balra a kikötőre, azon végig és ott leültünk a Tihanyi-félsziget irányába lerakott kőpadkára, illetve padra.
A badacsonyi szállásunk helyzetéről is beszéltünk. Kiszemeltünk egyet, viszont a tulaj az utószezonhoz képest magasnak tűnő árat mondott, így azt csak utolsó lehetőségnek hagytuk bent. A terv az volt, hogy a településen bemegyünk egy sokak által frekventált helyre és megkérdezünk pár embert, hogy mit ajánlanak.
Továbbindultunk. Attila kívánatára még megnéztük a görög falurészt, ami korábban szabadon látogatható volt, most körül van kerítve és party-, illetve szálláshelyül szolgál.
Tihanyra nem ugrottunk be, mert nem álltunk úgy az idővel. Csak haladtunk tovább délnyugat felé. Fogytán volt már a vízkészletünk, kutat kerestünk, tudtam egyről Zánkán, ahhoz beugrottunk. A közeli padokon újra pihenő státuszba helyeztük magunkat, de nemsokára indulásra kellett biztatni a fiúkat, mert most sem állt meg az idő.
Attiláék becsületére szóljon, hogy még a fáradtságuk ellenére sem mondták, hogy vágjuk le az utat, ahol le lehetett volna, hanem külön jelezték, hogy menjünk a bicikliúton, mert úgy lesz teljes a kör. Nem került már sok időbe, mikor kirajzolódtak előttünk a Badacsony kontúrjai. Egy útjelző tábla jelezte, hogy Badacsony 11 km. Addig nem terveztük elmenni, csak Badacsonytomajig, szóval kellemes előrejelzés volt, hogy mindjárt hosszas pihenőre foghatjuk magunkat. Következett Badacsonyörs, aztán Tomaj. Itt betértünk egy vélhetőleg sokak által látogatott helyre, és ha már a Badacsonyban voltunk, kipróbálás gyanánt megvásároltunk egy kannácska muskotályt, valamint érdeklődtünk a lehetséges szálláshelyek iránt. Javasoltak hirtelen kettőt, melyekből az egyikről telefonos egyeztetést követően megállapították, hogy már tele van vendégekkel. Egy harmadik opciót is ajánlottak. Az éhségünk is ott állt már, hogy szerettünk volna a gyomrunkba küldeni egy-két tápláló falatot, így a lehetséges csipegetési lehetőségeket is megkérdeztük. Ez ügyben egy pizzériát ajánlottak, ami nem is volt oly távolt a helytől, ezt le is csekkoltuk. Jónak bizonyult, el is foglaltunk egy asztalt. Gyors választás után nemsokára meg is érkeztek a kívánt ételek, egy gyros tál és két pizza.
Mindegyik elfogyott, fizettünk tehát és elkezdtünk szállást keresni. Először a helyi kemping áraira voltunk kíváncsiak. Talán jobban fáztunk és fáradtabbak voltunk annál, mint hogy a felvetődő árajánlatot visszautasítsuk és más alvóhelyet válasszunk, így elfogadtuk és beköltöztünk ideiglenes otthonunkba. Egy külön fürdőszobás, konyhás pecót kaptunk, három ággyal.
Kezdődött a magyar érdekeltségű focimeccs, melyet az apró tévén kétharmados arányban nagy figyelemmel követtünk. Töltöttünk mellé a borocskából, hogy jobban el tudjuk viselni a mérkőzés adta viszontagságokat. Mire vége lett, már elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy ne menjünk át a következő településen lévő szüreti bálba, így csak eldőltünk az ágyainkon és aludtunk reggelig.
Másnap reggel 9 körül ébredtünk. A Nap sugarai a kemping területén nagyra nőtt fák lombjai között csábítóan szűrődött keresztül a verandánkra, így kiültünk oda. A boroskannában maradt még egy kicsi, azt is vittük magunkkal a Nap alá, így üdvözöltük a szombati nap első madárfüttyel telített perceit.
Háromnegyed 11 volt, mire elindultunk újabb szakaszunk teljesítésére. A Badacsonyt elhagyva Szigliget vára magasodott felénk jobbról. Vonyarcvashegy után egy autentikus bio piac kívántatta meg velünk, hogy újra leszálljunk a nyeregből.
Csipegettünk ezt-azt, aztán újra helyváltoztató üzemmódba vágtuk magunkat. Keszthelynél nem álltunk meg, inkább a táv teljesítésére fordítottunk hangsúlyt, de azért a 400 évesnek nevezett korcsmánál bedobtunk egy kis energiaadó üdítőt.
Nemsokára átértünk a déli partra, ahol jöttek egymás után a települések, mi meg csak mentünk és mentünk. Fonyódnál megpillantottuk a szabad strandot és úgy gondoltuk, ha eddig mi voltunk a Balaton körül, most megengedjük a Balatonnak, hogy ő legyen körülöttünk. Kellemes volt, a hőmérséklet is pont ideális volt erre a ténykedésre. Elnézegettük egy darabig a szembe partot, aztán úgy döntöttünk, hogy még itt, Fonyódon megpróbáljuk kihasználni a kedvezményünket és hajókázunk egyet. Láttuk kiírva, hogy a badacsonyi szüreti napok alkalmából viszonylag gyakran jár át szembe hajó, így az utolsót, a 18:15-öst némi táplálékbevitel után sikerült is elkapni. A tracker bekapcsolva maradt, így ez az útvonal is nyomon követhető az ez napi etapon.
Már bőven sötétedett, mire visszahozott minket a vízi jármű, de mivel nem voltunk nagy távolságra a tervezett szálláshelyünktől, sokat nem aggodalmaskodtunk.
Már egész sötét volt, mire Szemesre értünk, el is tévesztettem az utcát, amin be kell hajtani a szállásunkként szolgáló házikó betonfolyójára. Beizzítottam hát a GPS-t és odanavigáltattam magunkat, ahova mennünk kellett. Lecuccoltunk, aztán benéztünk még a település központjába, onnan ki a kikötőbe. Érezhető volt a Balaton visszafűtő hatása; a településen már egész hűvös levegő cirógatott minket, a kikötő nyelvén végig haladva pedig érezhető volt, hogy a víz melege a levegőt is visszamelegítette. Sokat nem tartózkodtunk ott, megnéztük még a csillagokat, hogy milyen szép is az, ha nem mesterséges fényekkel tele városból szemléljük a felettünk elterülő teret, aztán végleg hazaindultunk. Gyorsan kialakítottuk a fekvőhelyeket, és hozzáfogtuk kipihenni a magunk mögött hagyott újabb távot.
Vasárnap reggel már 9 előtt nyiladoztak a szemeink. Összeszedelődzködtünk és háromnegyed 10-kor elindultunk, hogy megrajzoljuk a körünk hátralévő részét. Jól haladtunk, ámbátor időnként belénk kapott a szembe szél. De nem volt olyan erős, hogy legyűrjön minket. Az edzettségi fokunk is olyan magasra szökött a két korábbi nap alatt, hogy esélye se volt rá.
Szép monoton tempóban hagytuk magunk mögött a településeket. Sok biciklist láttunk szembe jönni, idén is méricskéltem, milyen arányban köszönnek vissza a biciklis-kollégák, hát, nem voltam elragadtatva.
Siófokhoz közeledve a gyomrunk meg-megszólalt, hogy szeretne már telítődni vmivel, így azt terveztük, hogy megnézünk pár helyet, amit Attiláék már korábban beteszteltek és képzeletbeli 'Fokozottan ajánlott' plecsnivel jutalmaztak meg. Az egyik hely zárva volt, a másikon még éppen készítették elő a menüt, így egy harmadikat választottunk, a Mustafa Gyros-t, ahol cudarjó ajánlatot vehettünk igénybe: 2 db kemencés gyros pitában limonádéval 750 Ft.
Kértünk is egyet-egyet. Aztán ha már a pizzákat is leárazták, kértünk abból is egyet - de azt már csak közösen.
Módfelett jól lakván megindítottuk utolsó tekerési szakaszunkat - a világosi kilátónál azért még megálltunk gyönyörködni a panorámában. Az utolsó, laza nap műholdas lekövetése.
Bőven időben elértük az akarattyai megállót, kivártuk a vonatot és a viszonylag gördülékeny hazaút során átgondoltuk, megbeszéltük a pozitív tapasztalatokat. Az időjárás nagyon kedvezően alakult, a tempót ügyesen tudták követni a srácok, jó volt ez így nagyon! Attila, Csabi, üdv a Balaton-hódítók körében! :)
/ Csabinak külön köszönet a naplementés hajókázós fotóért! ;) /
