Neten való szörfölések közepette akadtam rá egy futásban használatos elvre: fuss mezítláb! Hallottam már máskor is, hogy a futók egy igen kis csoportja így tesz, mert ebben az esetben sokkal természetesebb a futás közben előidézett lépés, nem kell arra figyelni, hogy a futócipőknél kialakított magas sarkat a lépés vége felé tegyük csak le és ne arra érkezzünk. Tetszett ez az idea, így utánajárogattam a dolgoknak. Mivel erdőben szoktam futni, így szerettem volna egy kompromisszumos megoldást, így találtam rá egy Rucanor vízi cipőre, amit április végén meg is vásároltam.
Azt kell róla tudni, hogy a talpa rendkívül vékony és ez vonatkozik a talp teljes terjedelmére – tehát a saroknál sem vastagodik. Olyan érzés benne járkálni, mintha mezítláb lennék, csak lenne egy vékony réteg a talpam alatt, így érezhetők a talajon található apró egyenetlenségek is – jelen esetben az erdőben található gallyak, termések, kavicsok.
Egy kicsit csökkent a sebességem a futócipő elhagyását követően, de sokkal élvezetesebb élményt nyújt ebben a lábbeliben szaladni. Az első néhány futás alkalmával igen érezhető volt, hogy a vádlimnak szokatlan a helyzet, izomláz alakult ki benne. A talpam kis mértékben szintén megedződött.
Vannak esetek, hogy nem az erdőben megyek futni, hanem egy közeli futópályára, ami rekortán borítású, belül pedig füves pálya van. Itt általában a vízi cipőt is le szoktam venni és valóban mezítláb tolom a km-eket. A fűben nyilván kellemesebb, de néha a rekortán is vonz.
Azóta, hogy kipróbáltam, mindenkinek ajánlgatom ezt a futóstílust, ez úton is ajánlom mindenkinek, mert nagyon kellemes, elég egyszer kipróbálni. Annyi az egyetlen hátránya, hogy könnyebben szedhetők össze sérülések, azonban ha odafigyel az ember, hogy hova lép, komoly gondok nem lehetnek.
