Méltán tisztelt kedves Olvasóim minden bizonnyal új bejegyzéseim nemlétének következtében beállt hiánytüneteiket igyekeznek szorgosan kezelni, mikor ide-ide látogatnak, van-e már vmi új, de csüggedve nyugtázzák, hogy a Tátratea beszerző utam óta nem méltóztattam elektronikus papírra vetni sporttal kapcsolatos élményeim szavakba öntött mását. Ennek nyilván oka abból eredeztethető, hogy itt volt a tél, minek folyamán nem tettem semmi olyasmire érdemlegest, mely minőségi bejegyzést tölthetett volna fel tartalommal.
De akkor nézzünk vmi kis olvasnivalót is, ha már így belekezdtem. Sok emberrel beszélgettem már a futás hogyanjairól, legtöbbjüknek meglepetésként hatott, mikor a futóstílus helyességéről szavaltam. Így ha már az 'Útban a mezítlábas futás felé' harmadik részénél tartunk, hadd szóljak erről pár szót.
A helyes futóstílus egyébként nem csak a mezítlábas futás során idézhető elő, lényege a talajfogás talpon lévő terület helyes részére irányul. Ez pedig abból áll, hogy a talajt futás közben a lábujjak mögötti /alulnézetből, lábujjak felül elhelyezkedése esetén: alatti/ részén elhelyezkedő talppárnákkal tanácsos.
Azért tanácsos, mert ha sarokkal fogná az ember /ami gyaloglás során egyébként elfogadható, olyankor nem akkora erővel érkezünk a talajra/, akkor a csontok és ízületek könnyen károsodást szenvedhetnek. Ezért van a futásban sok lelkes újonc, aki feladja néhány hét - vagy kitartósabbja néhány hónap - elteltével, mondván, hogy ez károsan hat rá, ugyanis a térde vagy a bokája vagy mindkettő úgy fáj, hogy feküdni is nehéz vele neki, nemhogy ráállni vagy menni akárhova is.
A következő ábra egyébként ezt hivatott szemléltetni:
Ne tévesszen meg senkit az ábra, cipőben is lehet helyes futóstílust diktálva futni, viszont kényszerítettebben, mint természetes módon, azaz mezítláb. Ha csak pár futólépést is tesz az ember cipő nélkül, szinte kivétel nélkül a helyes stílust gyakorolva teszi azt.
A futócipők túlnyomó részénél az a tendencia figyelhető meg, hogy a sarkok felé közeledve egyre magasodik a talp, mely azt teszi kézenfekvővé, hogy sarokkal érkezzünk le elsőnek. A magas talp ugyan tompítófelületként viselkedik, de lehet az akármilyen anyagból, mindenféle ütést semmi sem nyel el olyannyira, hogy vmilyen negatív hatást ne eredményezzen.
A talppárnákkal történő futás során azonban a láb izmai vesznek csak részt az előrehaladás megalkotásában, így sérülések csak igen kis százalékban fordulhatnak elő. A talpizmok és a vádli sokkal jelentősebben veszik ki feladatukat.
Cipőről aligcipőre /vékony talpú nem kifejezetten futócipő/ vagy mezítláb futásra való átálláshoz mindenképpen ajánlom a fokozatosságot. Eleve, hogy ne terhelődjenek túl az imént említett izmok, a másik fő oka pedig a talpbőr edzése. Először csak kisebb távokon javallott ezzel próbálkozni, aztán szépen lépcsőzetesen lehet rá építeni a többit, de higgyétek el, megéri, nagyon szép élményeket lehet megtapasztalni - de azért kerüljétek az apró, kemény, hegyes akármicsodákat, eleinte fájdalmat okozhatnak! :)
